Ma reggel elég hűvös, szeles napra ébredtünk, szemerkélő esővel. Eszembe is jutott rögtön, mi lesz a felvonulókkal, ha nem javul az idő a rendezvényig.
Bizonyára napok óta lázasan készülnek a lányok (fiúk), új ruhát varrnak, hajat tupíroznak, műhajat igazítanak, körmöt lakkoznak és sminkelnek ezerrel.
Aztán jön egy kis szellő, felkapja az egyik parókát a levegőbe, és egy véletlenül arra járó fiatalember fejére ejti. Szerencsére jó helyre kerül a paróka, mert a srácnak úgyis kopasz a feje, a paróka színvilága pedig illik a tetoválásaihoz és sötét árnyalatú ruházatához. Mégsem tud őszintén örülni. Aztán az esőcseppek lassan átitatják még a legcsinosabb felvonulók tollboáit is, megfolyik a szempillafesték, megcsúszik a tűsarok.
Néhány rokonszenvező bámészkodó segíteni próbál, de ők amatőrök, nem tudják, hogy ilyenkor már a friss tojáspakolás sem segít.